Ezeket a Valentin napi kekszeket nagy -nagy példaképem ihlette. Valamiért, ha olyasmit látok, ami nagyon tetszik, ellenállhatatlan vágy kerít hatalmába, hogy én is elkészítsem.. Most sem volt ez másképp, ráadásul köszönetajándékra is szükségem volt, tehát íme a sütik.
Hozzá kell tenni, á´la Arty Mc Goo. Tényleg a nagy sütis ikon, de azért jegyezzük meg, a magyar mézeskalácsosok azért tudnak neki is újat mutatni. Tud is róluk- bizony!
Miért más mégis ö egy kicsit? Sok kekszes van világszerte, aki tényleg gyönyörüen dolgozik, de Liz szerintem annyiban más, hogy jó nagy adag müvészi vénája is van. Aki már úgy ráfest a kekszre egy fényképet, mintha tényleg az lenne, az azért kicsit több, mint " ah, kidíszítek egy kekszet" Vagy akár a mi Kricky-nk, aki nem csak azért tud gyönyörü dolgokat készíteni, mert "ügyes", hanem mert láthatóan egy kis képzömüvész vér is csörgedezik az ereiben..
Szóval Arty Mc Goo az idol, és úgy hozta a szerencsém, hogy valahogy észrevettem, Európába jön és Genovában tart tanfolyamot. Nagyon szeretem a stílusát, ha megnézitek a blogját, ti is megismerkedhettek vele itt:
Legnagyobb köszönet férjemnek akinek közremüködése nélkül mindez nem jöhetett volna létre - és legaloppoztuk 3 nap alatt az Augsburg -Genova maratont.
Arty Mc Goo, Oh Sugar és éééén...
Ezek a sütik most az ö tervei alapján készültek. Egyszerüen olyan szemet gyönyörködtetö dolgokat készít, amiket nekem MEG KELL csinálnom. Ha egyszer másképp nem lehet hozzájutni?!
No comments:
Post a Comment